1.0Rubold Eszterhttps://4eteam.cafeblog.huRubold Eszterhttps://4eteam.cafeblog.hu/author/eszterruboldhotmail-com/<p style="text-align: justify">Nem, nem, ez nem az a bizonyos könyv, hanem az én saját jelenlegi érzéseim, elmélkedéseim azzal kapcsolatban, hogy hogyan látom a Férfit magam mellett a jelenlegi szerepében. </p> <p style="text-align: justify"><strong> </strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><em>Röviden rólunk: </em></strong></p> <p style="text-align: justify"><em>5 éve vagyunk egymás életének a részesei. Az első évfordulónkon Tihanyban megkérte a kezemet, és most 2015.március 28.án hivatalosan is összekötöttük az életünket! (Az esküvőről egy másik bejegyzésben bővebben is írni fogok, mert életem egyik legszebb napja volt!)</em></p> <p style="text-align: justify"><strong><em>Ebben az évben az események nagyon felpörögtek körülöttünk, főleg a magánéletünk terén. 2014 decemberében megtudtuk, hogy Édesanya és Édesapa leszünk, és onnantól nincs megállás a szervezkedésben, tervezésben. Természetesen mellette az élet többi területén is zajlanak az események, melyek hol pozitívak, hol negatívak... :) </em></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong> </strong></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://4eteam.cafeblog.hu/files/2015/05/11117621_10205751148411782_2128901999_n.jpg"><img class="aligncenter wp-image-85" src="https://4eteam.cafeblog.hu/files/2015/05/11117621_10205751148411782_2128901999_n.jpg" alt="11117621_10205751148411782_2128901999_n" width="623" height="623" /></a></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong>És hogy a rövid kitérő után visszatérjek a témámhoz:<em> "Férfi élet Női sors"</em>.... </strong></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Mindig mondták, hogy a 9 hónap várakozási időszak tényleg szükséges ahhoz, hogy az ember felkészüljön mind a tárgyak terén, mind LELKILEG! Most a 29. hétben érzem azt, hogy kezd az agyam átállni (végre) Anya üzemmódba. Ez sem volt egyszerű, mert én abba a női kategóriába tartoztam, aki nem vesz tudomást a változásról, mindent csinál tovább a megszokott ütemben. Még azt is elterveztem, hogy majd a gyerek alkalmazkodik hozzánk, mert hát ő az "új" a családban... :D :D :D </p> <p style="text-align: justify">Ezek az érzések nálam a "jövőtől, változástól való félelemből" fakadtak. Korábban sem viseltem jól, mikor tudtam, hogy nagy változás közeleg. Most itt az ideje, hogy megtanuljam! :) A lakás, kuckó, családi fészek tervezésének nagy része rám hárul, de persze a döntéseket közösen hozzuk meg, hol könnyebben, hol nehezebben. És itt maradnék is a férjem, és Férfi szerepnél. </p> <p style="text-align: justify">Én sosem tartoztam tipikusan azok közé a nők közé, akik vezetik a háztartást, mosnak, főznek, takarítanak.  Úgy értem, hogy én ezt elvárom a páromtól is, hiszen mindig abból az elméletből indulok ki, hogy: </p> <p style="text-align: justify">"Mi lenne, ha ő vagy én szingli lennék? Akkor ki csinálná ezt meg helyette? Vagy helyettem?" </p> <p style="text-align: justify">Nálunk ez jól működik (jó, néha azért megkérdezi, hogy a mosógépen melyik programon kell mosni), általában ő az ételfelelős, ő az aki bevásárol (könnyebb neki cipelni férfiként, meg amúgy is a férfiak szerintem jobban tudnak vásárolni, ez Apukáméknál is így van!), én pedig próbálom a lakást rendben tartani, csinosítgatni, mosni, DE! ezt fordítva is képesek vagyunk kivitelezni, és éppen ezért ritkán szül feszültséget bennünk a "mi kinek a dolga" téma! </p> <p style="text-align: justify">Az esküvőnk óta a férjem szinte minden hétvégén elutazott valahova, ezért nem tudtunk olyan ütemben haladni a lakás dolgaival, ahogyan azt én szerettem volna, illetve szeretném. Ez az időszak viszont tökéletes arra, hogy megvizsgáljam Őt kívülről, hogy milyen helyzetben van jelenleg, FÉRFIKÉNT.... </p> <p style="text-align: justify">Szeretném, hogy a gyermekvárás, a családalapítás ne legyen stressz, se neki, se nekem. Amit észrevettem magamon, hogy (ahogy említettem, ő az esküvő óta utazik), mivel teljesen más ritmusba kerültünk az utóbbi 1,5 - 2 hónapban, így nagyon nehéz volt a lakás dolgaival haladni, és én egyre nyűgösebb lettem emiatt. Persze jöttek a hisztik mikor haza jött, hogy miért nem csináljuk ezt, miért nem azt (babaágy, szekrény, stb), pedig szegénykém azt sem tudja, hogy éppen hol áll a feje. Neki a jelenlegi szerepében "helyt kell" állnia: </p> <p style="text-align: center"><strong><em>Férfiként, Férjként, Apaként</em></strong>!</p> <p style="text-align: justify">Családfenntartóként dolgozni (1 szabadnap sem marad a hetéből az utóbbi időben), segíteni kell a lakás dolgaiban (sajnos van amit egyedül nem tud egy nő megcsinálni, meg én ragaszkodom hozzá, hogy a közös családunkat együtt is építsük), és persze hol jut ideje magára, a szórakozásra? Ja és rám? Hmmm.... Nálunk ez most csak egy ilyen időszak, de mélységesen átérzem azokat a családokat, ahol ez a "normális"! :( Nagyon nem lehet egyszerű megtalálni a közös időt egymásra, a kikapcsolódásra, pedig ezek nélkül élet az élet???</p> <p style="text-align: justify">Kitartást kívánok Nektek, és próbáljátok meg tudatosan szervezni a szabadnapjaitokat, szánjatok időt egymásra, a pihenésre, kikapcsolódásra. Legyetek toleránsak a másikhoz, mert sokszor a saját érzéseink miatt nem tudunk a párunkra kívülről tekinteni, pedig ő is egy ember, akinek vannak szükségletei! Mi még csak 5 éve élünk együtt, ezért nem mondhatom, hogy ismerem a tuti receptet a boldog, HOSSZÚ kapcsolathoz, de jelenleg az álláspontom a következő:</p> <p style="text-align: justify">"Egy kapcsolatban is fontos, hogy mind a két fél megtartsa a függetlenségét, hiszen senki nem szeretne börtönben élni!"</p> <p style="text-align: justify"><strong><em>Az a kapcsolat viszont, melyben nem akarjuk a másikat megváltoztatni vagy feladni magunkat, fenntarthatja a szerelmet. Ha képesek vagyunk elfogadni és megbecsülni saját egyediségünket is a partner különbözősége mellett, a kapcsolatunk virágozhat. A kezdeti vonzalom pedig azáltal lesz tartós, ha a két fél kölcsönösen tudja támogatni egymást abban, hogy önmaguk legyenek, s ezt a támogatást el is tudják fogadni.</em></strong></p> <p style="text-align: justify"><strong><em>(http://www.onlinepszichologia.hu/hirek/parkapcsolatfuggoseg#sthash.kkWm9CDZ.dpuf)</em></strong></p> <p> </p> <p><a href="https://4eteam.cafeblog.hu/files/2015/05/11291769_10205751148451783_649589318_n.jpg"><img class="aligncenter wp-image-86" src="https://4eteam.cafeblog.hu/files/2015/05/11291769_10205751148451783_649589318_n.jpg" alt="11291769_10205751148451783_649589318_n" width="662" height="662" /></a></p> <p> </p> <p><a href="https://www.facebook.com/pages/Rubold-Eszter-4E-Team/519637798146212" target="_blank">https://www.facebook.com/pages/Rubold-Eszter-4E-Team/519637798146212</a></p> <p><a href="https://instagram.com/ruboldeszter/" target="_blank">https://instagram.com/ruboldeszter/</a></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich