Félelmek terhesség alatt, szülés után…

Rubold Eszter
2018. március 6. kedd

Mikor egy Nő vagy tervezve, vagy nem, de megtudja, hogy kisbabát vár, ~~a felhők felett kezd lebegni, mindent rózsaszínben lát~~ …. Gondolnák sokan. De aztán beindul a folyamat, és előtörnek az érzelmek, amiről természetesen egy nő sem mer beszélni, mert milyen ciki már, hogy nem azt érzi amit az előbb áthúzva írtam!? De az igazság az, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat (az esetek 80%-ban?), hogy valaki úgy igazán anyává váljon. Nem akkor leszel anya, mikor megcsinálod az első tesztet, és nem is akkor mikor világra hozod a csöppségedet. Anyává akkor válsz, amikor… ki mikor? Kinek mennyi idő ez a folyamat? Az majd utólag derül ki.

Kezdődik a várandósság, és vele együtt a felkészülés. Beszerezzük a babának kellő holmikat, meg magunknak is jó esetben, de azt csak a legvégén, ha eszünkbe jut, hogy lehet, hogy vérezni fogunk szülés után, meg a tej ömleni fog a mellünkből, ami áztatja a pólónkat, az új mellméretről nem is beszélve, ami miatt érdemes pár darab nekünk megfelelő melltartót beszerezni… stb stb stb. ezt a részt nem részletezném tovább 😀

Aztán, hogy picit jobban felkészüljünk, elmegyünk szülésfelkészítőre, ahol hasznos infókat kaphatunk a szülés körülményeiről, a szoptatásról, az adott kórház szabályairól. De senki nem fog RÓLAD, aki ANYA leszel beszélni…. Senkit nem fog érdekelni, hogy mit élsz át. Pedig ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, erről igen is kell beszélni, MERT EZ EGY TELJESEN TERMÉSZETES FOLYAMAT, hiszen emberek vagyunk érzésekkel, félelmekkel, kételyekkel, és talán ha egy nő előre tudja, hogy lehet hogy ő is átfogja ezt élni, akkor nem viseli meg ennyire, nem szégyenkezik majd miatta, nem telnek el úgy hónapok, hogy a lelkiismeretfurdalás marcangolja, mert nem tud örülni a helyzetének. Talán akkor 80%-ban ott tud lenni lelkileg is a gyermekével, a férjével, a családjával, és nem lesz egy lelki csapdába zárva.

Van egy nagy csoport a facebookon, aminek tagja vagyok. Az egyik adminisztrátor Sződy Judit, az Uzsoki utcai kórház szoptatási tanácsadója, akinek én is köszönhetem, hogy Millát is tudtam szoptatni anno. Judit emellett pszichológus, és rendszeresen ír cikkeket is, különböző témákban. Legutóbb a csoportban gyűjtött információkat, véleményeket az anyukáktól (124 anyuka írt), ezzel a címmel:

Bárcsak tudtam volna szülés előtt, hogy…. (az anyukák gondolatai)

Hogy három hetet kell várnom, hogy beinduljon a szopizás, és közben ne kapjak mellgyulladást.

Hogy a kisfiúk mindig pisilnek ha lekerül a pelus. Kevesebb szennyes lett volna.
Hogy érzelmi libikókába kerülök és hogy ennyire megvisel, hogy nincs elég tejem bármit csinálok.
Hogy hallgassak többször az ösztöneimre a tanácsok és ötletek és elvárások helyett.
Hogy még a boldogságon túl is van valami: a legboldogabb boldogság.
Hogy ugyan brutál lesz, de utána elkezdődik életem legjobb szakasza.
Hogy a testvér érkezése milyen komoly nehézséggel járhat.
Hogy egy baba képes szó szerint 30* felkelni hónapokon keresztül…

Hogy természetes, hogy néha a tököm tele van és abba akarom hagyni a francba az egészet.

Hogy nem csak nekem vannak csúnya gondolataim mert nagyon is sok nő küzd ezzel a gonddal.
Hogy az első hetekre érdemes előre beszerezni pár pocakfájás megelőzésére való cseppet, hogy ne az éjszaka közepén kelljen totál kétségbeesve felkerekednem az ügyeletes gyógyszertárba…
Hogy bármennyire is vágytál, vágytatok a babára, megvisel mindkettőtöket, hogy időbe telik, hogy azt mondd, jó anyának lenni, mert az eleje igenis nehéz, és stresszes ( nekem, nekünk legalábbis), hogy be költözik az életetekbe a félelem (hogy minden rendben legyen vele), az aggodalom, a fájdalom (szoptatás), lelki furdalás ( ha nem vagy elég türelmes) és majd csak idővel jön a mindent elsöprő imádat a kisbabád felé, olyan, amire ha csak rá gondolsz, meghatódva könnyezel.. (pont erről írom ezt a cikket nektek)
Se a szülés, se a szoptatás nem megy annyira természetesen, mint azt álmainkban gondoljuk
Senki riogatását és sopánkodását nem szabad komolyan venni, mert szó szerint minden baba máshogy működik. Nincs olyan hogy már ezt és azt kellene ennie, hogy mennyit és mikor kellene aludnia, hogy hogyan kellene altatni, hogy milyen gyakran kellene szopiznia. Az én gyerekem nem a bezzegszomszéd gyereke
Megbizhatok az osztoneimben!

Es hogy mennyire keserves tud lenni, ha faj az alig par hetes kisbabad hasa, a “hulye” szoptatos teatol, amitol ugyan dogivel van tejed, de a gyerek szenved miatta
Hogy a gátmetszés és a varrás az ijesztegetések ellenére meg se kottyan (kinek mi.. nekem a varrás azért fájt)
Hát ha tudtam volna milyen lesz talán jobban rákészülök lelkileg, és máshogy használtam volna ki az időmet..
Tőlem mindenki azt kérdezte szülés előtt, hogy félek-e? Már annyian, hogy szinte elkezdtem félni. De sosem gondoltam volna, hogy ilyen szép élmény lesz. És igen, én sem gondoltamvolna, hogy a szoptatás fáj az elején.
Hogy 2 évig egyetlen éjszakát sem fogok átaludni és mégsem fog zavarni egy cseppet sem (engem azért zavart a 10 hónap átalvatlan éjszaka)
Jo lett volna tudni az aranyora lehetŐségéröl, jobban “harcolni” érte.. minden rendben volt igy is, de ahogy hallottam már lehet az Uzsokiban is, akár császár után is, így most a második manó előtt már remélem, lesz benne részünk.
Hogy lehet ennyire szeretni valakit és rettegni, hogy bàrmi baja esik. Illetve hogy elég jó vagyok e egyszerre anyànak, feleségnek, tàrsnak
Jó lett volna tudni,hogy nem önzés,hogy az én jól-létemen múlik a baba és a család egyensúlya. Ha tudom jobban hallgatok a megérzéseimre,és jobban kommunikálom ezeket a környezetem felé.
Hogy tényleg teljesen megváltozik az életünk (úgy ahogy azt minden tapasztalt megjósolta), de örülök, hogy így is sikerült megtalálni a balance-ot és egy kicsit megőrizni a gyerek előtti kapcsolatunkból.
a szoptatás milyen összetett tevékenység; a sikerességéhez ismeretekre és odafigyelésre is szükség van. (Haezt tudtam volna,akkor elméletben jobban készülök rá, és nem kap a kislányom az első héten tapszeres pótlást. Azóta már megismertem a la leche liga és ibclc honlapját. (és lehet menni szoptatási ambulanciára is, például a Honvéd kórházba)
Anyának lenni ennyire elmondhatatlanul csodálatos érzés, a kialvatlanságtól, és az ebből adódó türelmetlenségemtől független, ami után rettenet lelkiismeretfurdalás gyötör….de aztán a puszik, az ölelések, a bújások helyre tesznek mindent.
Hogy a császár után is lehet székrekedés és aranyér nem csak a hagyományos szülés után.
Hogy ne hallgassak senkire még a szakembernek nevezett, de amúgy elmaradott világnézetű emberre se, mert akkor kezdetétől ISZSZ baba lett volna és kimaradt volna jó pár hónap kálvária a hány óránként etessem, vigyem gasztroshoz, vérvétel, milyen a kakija, miért olyan sokat eszik, miért olyan keveset eszik, miért így-úgy, nem úgy kell hanem amúgy… Szóval hülye voltam, de másodszorra okosabb leszek. Sajnálom, hogy először hagytam magam elbizonytalanítani, mert azt hittem a szakberek jobban értenek hozzá.

Most már tudom, hogy az anyaság egy olyan szakma, amiben az anyuka a legjobb szakember
Hogy egy erős nő is lehet depressziós. Elmondhatta volna valaki nem kell ennyire rettegnem hogy valamit rosszul csinálok.
Szülés után a férjből apa lesz és a gyermek megváltoztatja az életét. A legcsodálatosabb érzés amikor éjjel a holdfényben, csillagokat nézni és szoptatni, hallgatni ahogy a kis szíve dobban. 😍 Lehet 3 óra alvással életben tartani egy apróságot! A kórházat elhagyva válik nőből és férfiból család!
Hogy a hatalmas fájdalmak a legnagyobb örömöt tudják okozni az életben, bárcsak vágtunk volna bele hamarabb a gyerekvállalásba.
“A negyedik trimeszter” című cikk kötelező olvasmány szülés előtt!!! Mert bár eleinte piszkosul fájt a szoptatás, a Pici Lányomat valószínűleg megnyugtatta volna, ha non-stop rajtam van és talán nem hajnal 1 lett volna, mire le tudjuk tenni aludni a sok sírás után.😢

Kb. 4 héttel a szülés után kértem segítséget itt a csoportban és akkor hivatkozta be nekem valaki. (Hálás köszönet! 😚) Szoptatás közben sírva olvastam végig… 😢😢 Borzalmas érzés volt! És azóta is sokszor eszembe jut… Bárcsak olvastam volna szülés előtt :

http://szoptatasportal.hu/negyedik_trimeszter_avagy_miert_utaljak_az_ujszulottek_ha_leteszik_oket

a kisgyermekes lét közel sem olyan idillikus, mint azt naivan (média hatására) elképzeltem; hogy milyen problémákkal hová lehet fordulni; hogy nem szégyen segítséget kérni; hogy a gyermek életével kapcsolatos döntéseim a valaha hozott legnagyobb felelősséggel járó, legátgondoltabb, legnehezebben meghozott döntések.
-A szoptatás nehezebb, mint a szülés és érzelmileg sokkal megterhelőbb

-a szülés utáni depressziót le lehet győzni, pláne szakszerű segítséggel

-csak én tudom mi a jó a gyerekemnek és nekem a közös életünkhöz

-mennyi magabiztosság kell majd ahhoz hogy tényleg az az anya legyek aki szeretnék lenni és élvezzem is
hogy fenekestül felforgatja az életem. , hogy az elkövetkező 6-9 hónapban a poklot és mennyet járom meg akár 1-2 percen belül. , hogy hogy is kezdjem az anyaságot, a szoptatást, a gyereknevelést, az altatást, a meséket. , hogy fáradt leszek de már nem is tudom magam kipihenni; ha mellettem a fiam akkor azért,ha nincs akkor azért. , hogy megmutatja a fiam, hogy hogy lehet igazán szeretni, nevetni, gyűlölni.
mindent, amit most tudok, akkor nyugodt lettem volna….

Szerintem ennyi elég is, remélem az új anyuciknak akik olvassák ezt, nem fog elkezdeni zúgni a fülük a sok infótól, ami sajnos sokszor negatív… Ha mégis, akkor olvasd el az erről írt cikkemet is, hogy nekem mitől zúgott, és hogyan múlt el terhesség alatt 😀

Én nem emlékszem a lányommal közösen eltöltött első évünkre. Homály az egész, csak a képek és videók emlékeztetnek rá, hogy milyen is volt. Amiben én hibáztam, az az volt, hogy nem álltam fel, és mentem el itthonról edzeni, kutyát sétáltatni, vagy átmenni anyáékhoz aludni egyet csak úgy. Pedig fel kellett volna állnom, magam miatt, a férjem miatt, a gyerek miatt! Azért, hogy legalább pihent legyek ebben az időszakban, amikor minden új, amikor nincs semmi ami állandó lenne, minden változik egyik napról a másikra… Változás… Talán ez a gondolat az, ami a legtöbb erőt adta nekem, mikor rájöttem erre. Minden, de tényleg minden változik napról napra, és ez az ami azt mondatja: NYUGI! Nem tart örökké a rossz időszak… Nem tartanak örökké az éjszakai kelések, az állandó szoptatás, az állandó pelenkázás… Nem lesz mindig olyan, hogy 3 órát üvölt egyhuzamban, és nekem fogalmam sincs hogy miért…

2 év… 2 év kellett ahhoz, hogy élvezni kezdjem: ANYA VAGYOK! Nagyon nagyon hosszú út volt ez a 2 év. Hogy könnyebb lett volna, ha tudom, hogy MINDEN ÍGY VAN RENDBEN AHOGY VAN? HOGY MINDEN ÚGY VAN JÓL AHOGY VAN? Hogy minden változik? A jó is és a rossz is?

Nem tudom, hogy könnyebb lett volna e! Mert mindenki annyit kap feladatnak, amit el tud viselni, amivel képes megbirkózni! Én maximum a férjemmel tudtam megbeszélni az érzéseimet, mert féltem attól, hogy ítélkezni fognak amiatt, hogy ezeket érzem. Pedig ha lett volna akár egy anyuka itt a közelemben, aki szintén ezeken megy át, vagy aki már átment ezeken, akkor talán nem ostorozom magamat hónapokon keresztül…

Judit, akit korábban említettem, azt mondta a depresszióról, hogy:

Azok az anyukák, akiknek van a közelben olyan, szintén anyuka, akivel el tud menni sétálni, beszélgetni, azok nem lesznek depressziósak…

Az írásom végére pedig egy erről a témáról szóló Vida Ági cikket is hoztam, ami szakmai jellegű:

http://www.kismamablog.hu/szules/szules-utani-depresszio

Jó babavárást <3