Az én Szentendrém | Rubold Eszter

2016. Február 13.

Annyira kimerültem, hogy éjszaka sírva ébredtem, hogy nem bírom tovább az éjszakai keléseket… Persze azon az éjjelen gyakrabban is kelt a kicsi lányom 😉

Ezután az éjjel után azt gondoltam, hogy ki kell itthonról menni, feltöltődni. Első gondolatom az volt, hogy iràny a Balaton! Nem számít, hogy esik az eső, én vízhez szeretnék menni, utazni, nézni ki az ablakon, ès kikapcsolni. Második gondolatom a Velencei-tó volt, de oda nincs kötődésem.

A harmadik ötletem, ami a legtökéletesebb döntés volt, Szentendre.

A készülés, felöltözés 5 percet vett igénybe, szerencsére egyre gördülékenyebben megy az elindulás. 🙂 Scoobit indulás előtt elvittük egy rövid sétára, hogy elvégezhesse ügyes bajos dolgait. Ezalatt az 5 perc alatt Milla már horpasztott is.

Betettük a kocsiba, bepakoltunk, és elindultunk.

Ahogy gurult a kocsi, percről percre éreztem, hogy egyre nyugodtabb leszek. Kb. 35-40 perc oda érni, Milla végig aludt. Ahogy megérkeztünk felébredt, gyors pelenka csere, szopizás, aztán Apa magára kötötte. Közben a napocska is elő bukkant a felhők közül, még mielőtt beszürkült volna.

Elindultunk Szentendre oly varázslatos utcáin… Szinte látom, érzem a hangulatán a régi kor varázsát. Ahogy a lovasszekerek gurulhattak anno a macskaköves keskeny utcákon… A nők gyönyörű, nagy szoknyákban, legyezővel a kezükben, méltóságteljesen sétálhattak.

Ez az a hely, ahol ha semmi nem történik, csak úgy vagy, akkor is feltöltődsz. Itt mindennap lenne kedvem “csak úgy” NŐNEK lenni, felöltözni csinosan, mint egy hercegnő, sétálni, leülni a duna partján egy könyvet olvasni, nézni a lányomat és a kiskutyámat ahogy játszanak, mert a hely ezt “követeli” meg.

Ahogy sétáltunk és felértünk a templomhoz, pont akkor szólalt meg a harang. Onnan rálátni a házak tetejére, (tiszta Mary Poppins) mintha a világ terülne el a lábaid előtt…. A házak szinte mesélnek neked, suttogják történelmüket…

“A felvirágzás emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.”

A főtéren betértünk a levendula fagyizóba. Fagyi ugyan nincs, de megkóstoltuk a levendulás – étcsokis és a levendulás – fehércsokis muffint. Ráadásul a hely kutyabarát, úgyhogy át is tudtunk melegedni.

A levendula fagyizótól balkézre van egy nagyon szűk kis járat, érdemes felsétálni, mert ott rejtőzik egy isteni lángosos. 🙂

A dunakorzó elején pedig a Promenade étterembe is érdemes betérni, bár mi nyáron voltunk, így a kinti hangulata ragadott magával. Szintén kutyabarát, ami nekünk fontos szempont.

Szentendre az én nagy szerelmem, azóta, hogy először jártam ott. Mióta voltunk, azóta 100% a töltöttségem, és újra pozitívan állok a dolgokhoz. 2 órát sétáltunk, ami 15 percnek tűnt. Milla végig nézelődte a sétát, egy hangja nem volt végig, látszott, hogy ő is nagyon jól érzi magát.

Remélem, hogy egyszer élhetek ezen a helyen, ha még nem éltem egy korábbi életemben.