Miről írjon az, aki magának, vagy másoknak ír napi, heti, havi szinten? Hát arról ami a hétköznapokban történik, és vagy megviselik, vagy elgondolkodtatják, vagy inspirálják, egy szóval van egy csomó minden ami téma lehet. Én nem céloztam be egy irányt sem , írok akkor, mikor valami történés van, és úgy gondolom, hogy ki kell írnom magamból a dühömet, indulatomat, csalódottságomat, vagy éppen az örömömet….
A mai nap is egy ilyen nap, ezért lehet ez az írás más hangvételű lesz, mint az utóbbi időben íródottak…
A mai témám az emberi düh, a primitív kommunikáció, a más “dimenzióban” lévőség! Hogyan kezeljük a “más” embereket, akik viselkedése számunkra döbbenetet vált ki? Lehet ezt egyáltalán kezelni vagy csak mosolyogni kell és tovább menni?
Mi ma inkább ezt az utat választottuk… Mosolygunk az emberi szegénységen, és megyünk tovább az életünkben. Tulajdonképpen ha őszinte akarok lenni, akkor az élet megint rendezi a dolgainkat, mint mindig. Egy jó ideje figyelem azt a jelenséget, hogy ha “bízok az életben”, és figyelem a jeleket, akkor azokat adják, küldik, kinek hogy tetszik! Most is egy ilyen periódus van az életemben, hogy nem hagy más választást, mint hogy lépjek tovább, válasszam a mást, amire amúgy is régen vágyom már, úgyhogy várom a további fejleményeket!
Vissza az emberekhez. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amit a másiktól kapunk, az RÓLA SZÓL! (Csak figyeljétek meg!) DE! Biztos mindenki volt már olyan helyzetben, hogy (mivel első sorban EMBEREK vagyunk, nem főnökök, orvosok, ügyvédek, stb), egy számára idegen ember olyan lekezelő, kioktató stílusban állt nektek, hogy köpni, nyelni nem tudtatok!? (Ha ti ezekre a támadásokra tudtok reagálni, akkor szerencsések vagytok)! Én ilyenkor teljes mértékig csalódok az emberiségben, leblokkolok, és újra és újra rá kell, hogy jöjjek, hogy nagyon nagy az Isten állatkertje…vagy túl alacsony a kerítés?
Hol van a normális emberi kommunikáció? Az ilyen ember hogyan él otthon? Milyen álarcot visel, amivel köztünk él? Miért hagyják, hogy düh gyűljön bennük, és egyszer csak ilyen primitív módon robbanjon, ahelyett, hogy ELMONDANÁ, MEGBESZÉLNÉNK MI A PROBLÉMÁJA!? Esküszöm nem értem, hogy hogy tarthatnak felnőtt emberek ezen a szinten….
Azt kell, hogy mondjam záró gondolatként, hogy még ennek az eseménynek is örülök valahol, mert ez is ösztönzően hat rám, egyre jobban tudom, és megerősít abban, amit szeretnék elérni az életemben, és ezeknél az embereknél nem érdemes leragadni. Szortírozni kell, tisztítani, hiszen senkinek nincs szüksége a negatív energiákra, emberekre…
Ti melyik kategóriába tartoztok? Akik leragadnak, és rágódnak ezeken a dolgokon? Vagy tudjátok a saját dolgotokat, és nem befolyásolnak az ilyen emberek? Esetleg még sajnálatot is éreztek, hiszen tudjátok, hogy minden amit tesz róla szól?
,, A félelem a Sötét oldal kapuja . A félelem dühöt szül , a düh gyűlöletet , a gyűlölet pedig kínt és szenvedést .”
Szép hetet Mindenkinek! <3
https://www.facebook.com/pages/Rubold-Eszter-4E-Team/519637798146212
https://instagram.com/ruboldeszter/
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel is :)
Facebook oldalam:
https://m.facebook.com/rubyhomefitness/
Email címem:
Rendelés és ingyenes regisztráció menete:
További információk a termékekkel kapcsolatban:
Szép napot! Eszti
