“Férfi élet, Női sors”

Nem, nem, ez nem az a bizonyos könyv, hanem az én saját jelenlegi érzéseim, elmélkedéseim azzal kapcsolatban, hogy hogyan látom a Férfit magam mellett a jelenlegi szerepében.

Röviden rólunk:

5 éve vagyunk egymás életének a részesei. Az első évfordulónkon Tihanyban megkérte a kezemet, és most 2015.március 28.án hivatalosan is összekötöttük az életünket! (Az esküvőről egy másik bejegyzésben bővebben is írni fogok, mert életem egyik legszebb napja volt!)

Ebben az évben az események nagyon felpörögtek körülöttünk, főleg a magánéletünk terén. 2014 decemberében megtudtuk, hogy Édesanya és Édesapa leszünk, és onnantól nincs megállás a szervezkedésben, tervezésben. Természetesen mellette az élet többi területén is zajlanak az események, melyek hol pozitívak, hol negatívak… 🙂

És hogy a rövid kitérő után visszatérjek a témámhoz: “Férfi élet Női sors”….

Mindig mondták, hogy a 9 hónap várakozási időszak tényleg szükséges ahhoz, hogy az ember felkészüljön mind a tárgyak terén, mind LELKILEG! Most a 29. hétben érzem azt, hogy kezd az agyam átállni (végre) Anya üzemmódba. Ez sem volt egyszerű, mert én abba a női kategóriába tartoztam, aki nem vesz tudomást a változásról, mindent csinál tovább a megszokott ütemben. Még azt is elterveztem, hogy majd a gyerek alkalmazkodik hozzánk, mert hát ő az “új” a családban… 😀 😀 😀

Ezek az érzések nálam a “jövőtől, változástól való félelemből” fakadtak. Korábban sem viseltem jól, mikor tudtam, hogy nagy változás közeleg. Most itt az ideje, hogy megtanuljam! 🙂 A lakás, kuckó, családi fészek tervezésének nagy része rám hárul, de persze a döntéseket közösen hozzuk meg, hol könnyebben, hol nehezebben. És itt maradnék is a férjem, és Férfi szerepnél.

Én sosem tartoztam tipikusan azok közé a nők közé, akik vezetik a háztartást, mosnak, főznek, takarítanak. Úgy értem, hogy én ezt elvárom a páromtól is, hiszen mindig abból az elméletből indulok ki, hogy:

“Mi lenne, ha ő vagy én szingli lennék? Akkor ki csinálná ezt meg helyette? Vagy helyettem?”

Nálunk ez jól működik (jó, néha azért megkérdezi, hogy a mosógépen melyik programon kell mosni), általában ő az ételfelelős, ő az aki bevásárol (könnyebb neki cipelni férfiként, meg amúgy is a férfiak szerintem jobban tudnak vásárolni, ez Apukáméknál is így van!), én pedig próbálom a lakást rendben tartani, csinosítgatni, mosni, DE! ezt fordítva is képesek vagyunk kivitelezni, és éppen ezért ritkán szül feszültséget bennünk a “mi kinek a dolga” téma!

Az esküvőnk óta a férjem szinte minden hétvégén elutazott valahova, ezért nem tudtunk olyan ütemben haladni a lakás dolgaival, ahogyan azt én szerettem volna, illetve szeretném. Ez az időszak viszont tökéletes arra, hogy megvizsgáljam Őt kívülről, hogy milyen helyzetben van jelenleg, FÉRFIKÉNT….

Szeretném, hogy a gyermekvárás, a családalapítás ne legyen stressz, se neki, se nekem. Amit észrevettem magamon, hogy (ahogy említettem, ő az esküvő óta utazik), mivel teljesen más ritmusba kerültünk az utóbbi 1,5 – 2 hónapban, így nagyon nehéz volt a lakás dolgaival haladni, és én egyre nyűgösebb lettem emiatt. Persze jöttek a hisztik mikor haza jött, hogy miért nem csináljuk ezt, miért nem azt (babaágy, szekrény, stb), pedig szegénykém azt sem tudja, hogy éppen hol áll a feje. Neki a jelenlegi szerepében “helyt kell” állnia:

Férfiként, Férjként, Apaként!

Családfenntartóként dolgozni (1 szabadnap sem marad a hetéből az utóbbi időben), segíteni kell a lakás dolgaiban (sajnos van amit egyedül nem tud egy nő megcsinálni, meg én ragaszkodom hozzá, hogy a közös családunkat együtt is építsük), és persze hol jut ideje magára, a szórakozásra? Ja és rám? Hmmm…. Nálunk ez most csak egy ilyen időszak, de mélységesen átérzem azokat a családokat, ahol ez a “normális”! 🙁 Nagyon nem lehet egyszerű megtalálni a közös időt egymásra, a kikapcsolódásra, pedig ezek nélkül élet az élet???

Kitartást kívánok Nektek, és próbáljátok meg tudatosan szervezni a szabadnapjaitokat, szánjatok időt egymásra, a pihenésre, kikapcsolódásra. Legyetek toleránsak a másikhoz, mert sokszor a saját érzéseink miatt nem tudunk a párunkra kívülről tekinteni, pedig ő is egy ember, akinek vannak szükségletei! Mi még csak 5 éve élünk együtt, ezért nem mondhatom, hogy ismerem a tuti receptet a boldog, HOSSZÚ kapcsolathoz, de jelenleg az álláspontom a következő:

“Egy kapcsolatban is fontos, hogy mind a két fél megtartsa a függetlenségét, hiszen senki nem szeretne börtönben élni!”

Az a kapcsolat viszont, melyben nem akarjuk a másikat megváltoztatni vagy feladni magunkat, fenntarthatja a szerelmet. Ha képesek vagyunk elfogadni és megbecsülni saját egyediségünket is a partner különbözősége mellett, a kapcsolatunk virágozhat. A kezdeti vonzalom pedig azáltal lesz tartós, ha a két fél kölcsönösen tudja támogatni egymást abban, hogy önmaguk legyenek, s ezt a támogatást el is tudják fogadni.

(http://www.onlinepszichologia.hu/hirek/parkapcsolatfuggoseg#sthash.kkWm9CDZ.dpuf)