„Csak annak tudsz segíteni, aki elfogadja azt, és készen áll rá!”

4E Team

Nekem a legnehezebb lecke ezt megtanulni, és az élet mindig elém dobja a vizsga helyzeteket!

A legrosszabb érzés az, mikor még csak az esélyét sem kapod meg annak, hogy megmutasd, mit tudnál adni az adott személynek! (persze lehet, hogy neki nem arra lesz szüksége, de ha nem próbálja ki, valószínűleg soha nem is fogja megtudni! )

Tudom az ember rengeteget csalódik élete során, de mikor odáig jut a múlt negatív érzései, tapasztalatai miatt (ezek a belénk nevelt és az út során szerzett hitrendszerek), hogy a jövőben mindent elutasít magától , amit csak lehet, így kizárva minden pozitív, új és boldog dolgot is, akkor azért vérzik a szívem, és napokig tudok rágódni ezeken a dolgokon, és az adott szituáción!

Imádom azt, mikor sír valaki szája, mondja, mondja mondja, panaszkodik, vergődik, de megoldást nem keres, sőt ha keres akkor azt is csak azért, hogy önmagát becsapva a lelkiismeretét megnyugtassa, hogy márpedig ő mindent megtesz, hogy jól legyen! (Vajon ők felismerik, hogy épp ezt csinálják?)

Egy stresszoldó kollégám mesélte, hogy volt egy társaságban és az ott lévő egyik vendég nagyon bele kezdett a panaszkodásba, mire 5 perc elteltével felajánlotta neki, hogy megpróbál segíteni, ha engedi! Persze a válasz nem volt, mire a kolléga közölte vele, hogy ok, de akkor fogja be, ne panaszkodjon tovább!

Istenem hányszor mondanám ezt…… Mert próbálok türelmes lenni, és tudom, hogy sokan nem tudják, hogy lenne megoldás a problémájukra, de mikor elmondom, hogy LEHET ,hogy én tudnék segíteni, akkor a válasz az esetek 99%-ban: ÁÁÁ MOST NEM! Szóval azt javasolnám, hogy „HA NEM TUDSZ POZITÍV LENNI, AKKOR INKÁBB MARADJ CSÖNDBEN”, vagy a félelmeidet, és a hitrendszereidet legyőzve próbáld meg a segítséget elfogadni, illetve vedd észre a lehetőségeidet, amik körbe vesznek! (Bár stressz hatása alatt sajnos csak a felhőket látjuk, a napocskát nem).

Sajnos nagyon beleivódott az emberek agyába, hogy aki segítséget kér, pl pszichológustól, az gyenge ember…. pedig ha tudnátok, hogy sokszor teljesen más áll a háttérben, mint amire gondoltok! Ami kívülről látszik az a legtöbb esetben csak TÜNET!!! (pl. egy idős szerettünk komoly betegsége esetén nem csak a félelem a veszteségtől érzéssel kell megküzdenünk, hanem a haláltól való félelemmel, az öregedéstől való félelemmel, a jövőtől való félelemmel is szembe kell néznünk! És mikor ezek bennünk tombolnak, akkor jönnek a betegségek, a pánik betegségek, szorongások, de a gyökeret segítséggel megkeresni már ciki lenne, illetve ami ennél is szomorúbb, hogy sokan saját magukra hiszik, hogy nem normálisak, hogy ezeket érzik…)

Az pedig, hogy a bénultságot, amit a legtöbben éreznek annak irányába, hogy rálépjenek egy idegen útra, amiről érzik, hogy jobb lenne, mint a jelenlegi, csak saját maga tudja feloldani! És ha ez az első, de legfontosabb és legnehezebb lépés megtörtént, akkor onnantól menni fog a többi is, és észre sem veszed, de megint a helyeden vagy hirtelen!

Még egy kérdés! Miért csak a test a fontos? Mert az kézzel fogható? Akkor ki, mit gondol a szerelemről, a gyermekeink, szüleink, testvéreink iránt érzett felfoghatatlan szeretetről? Vagy mi az idegesség, a féltés, a harag, a félelmek? Ezek mik ha nem a lelkünk jelzései??? Az érzéseink?

Ne csapjuk be magunkat, hiszen CSAK MI VAGYUNK A FELELŐSEK A DÖNTÉSEINKÉRT, AZ ÉLETÜNKÉRT!!!

Hamarosan jövök egy bejegyzéssel arról, hogy én hogyan találkoztam a kineziológiával, stresszoldással! Hogy mit adott nekem, miben változtam, stb.

Addig és minden jót Nektek 😉